Chat with us, powered by LiveChat

Parti András mountain bike versenyző, háromszoros olimpikon, tizennyolcszoros Magyar Bajnok, akit nyolcszor választották meg az év magyar mountain bike versenyzőjének. A közelmúltban nálunk járt, így sikerült elcsípnem egy villáminterjú erejéig.

Andrást a sportolás mellett a hobbija, a horgászat is kikapcsolja. Minden ősszel, amikor az éves pihenőidőszakát tölti, közel egy hétre sátorba költözik, hogy a természetben pihenje ki az év fáradalmait. Most alapozó szakaszban van, így épp pár napja ért haza az éves horgász-túrájáról.

Alapozó szakaszban vagy, ez pontosan mit jelent nálad?

Az alapozó szakasz a mentális és fizikális rákészülés, az erőgyűjtés és töltekezés időszaka. Persze kemény edzések ilyenkor is rendszeresen vannak, de sokkal változatosabbak. A biciklizés mellett konditerembe járok, futok és úszok. És ilyenkor jut időm a hobbimra, a horgászásra is.

Ilyenkor is jársz a Sportlaborba?

A téli időszak a teljesítménydiagnosztikáé, ilyenkor kiemelten fontos, hogy másfél-két havonta teljeskörű állapotfelmérésen, teszteken vegyek részt, hiszen erre tudom felépíteni az edzésmunkám és a felkészülésem a következő versenyekre.

Téged is elér olykor egy-egy hullámvölgy?

Mint mindenki másnak, természetesen nekem is vannak mélypontok az életemben, ráadásul ezek általában mentálisak és a fizikálisak is egyszerre. Sokszor én magam sem értem, hogy miért alakulnak ki, mindig bizonyos időnek el kell telnie, hogy rájöjjek a valódi okára.

És persze verseny közben is többször keresztülmegyek mélypontokon, amikor azt érzem, hogy nem bírom tovább. Olyankor összeszorítom a fogam és arra összpontosítok, hogy menni fog és egyszer csak azt veszem észre, hogy átlendültem a holtponton.

Miért pont a kerékpáros versenyzést választottad?

Nagyon mozgékony gyerek voltam, bmx kerékpárral raliztam Soroksáron, ahol felnőttem. A barátaimmal rengeteget bringáztunk, egyre nagyobb és nehezebb távokat tettünk meg, gyakran feljártunk a hegyekbe és közben büszkén tuningoltuk a járgányainkat. Egyszer egy ismerősöm megemlítette, hogy Nagykovácsiban lesz egy verseny, én pedig amatőrként beneveztem. Igaz, nem nyertem, de ott éreztem rá igazán a versenyzés ízére és kezdtem tudatosan fejleszteni magam.

Mikor lettél amatőrből profi versenyző?

Évről évre egyre több megmérettetésen vettem részt, először csak belföldön, aztán már külföldön is. A televízióban a 2000-es olimpiát nézve még irreálisnak tűnt, hogy egyszer én is ott legyek, de akkor megfogalmazódott bennem, hogy a következőre, a 2008-as Pekingire, már én is kijutok versenyzőként! Eleinte ezt a célt még csak magamnak mertem bevallani, azt sem hangosan, de az egymást követő versenyek és az azokon elért sikerek, az egyre keményebb edzések végül meghozták a várva várt eredményt, 2008-ban a Magyar Kerékpáros Szövetség engem jelölt az olimpiára.

Milyen érzés volt, hogy kijutottál Pekingbe?

Az olimpia nem hasonlítható a többi versenyhez, olyan, mint egy hatalmas show, iszonyú nagy felhajtás van körülötte és az ember extázisba esik már attól is, hogy ott lehet. 2008-ban Pekingben 23. helyezést értem el, ami az akkori szintemhez képest szuper eredménynek számított.

2012-ben a Londoni Olimpiára szintén kijutottál, de csúnyán megsérültél. Mi történt?

2012 áprilisában a szövetség ismét engem jelölt az olimpiai csapatba, de a pálya egy sziklás szakaszán nagyot buktam – egy nagy kőbe beakadt az első kerék- és kórházba kellett szállítani, így a versenyt kénytelen voltam feladni. Az egyik fotós pont ott állt, ahol a baleset történt és a fotó, amit rólam készített, azóta elhíresült és máig ott köröz a neten. Szerencsére a 2016-os Riói Olimpián semmi hasonló nem történt, és a 24. helyen végeztem.

Minden élsportolónak van erőssége a saját sportágában. Neked mi az?

Én a hosszú emelkedőkön teljesítek nagyon jól, az az én erősségem. De az eredményeimet annak is köszönhetem, hogy kiváló edzőm van, aki a világ élvonalába tartozik.

Még sok sikeres olimpiát és versenyt kívánunk András, és köszönjük, hogy minket választottál felkészülésedhez!