Chat with us, powered by LiveChat

Van-e élet 60 felett? De van ám! Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Móczárné Nagy Márti, a korát meghazudtoló formában lévő nagymama, aki egymás után futja az olimpiai távokat és a maratonokat.

A nyertes

Márti a Kis Tri Team pályázatán nyert egy féltávú triatlon versenyre felkészítő csomagot, ennek első állomásaként járt a LifeLike Sportlaborban, ahol teljesítményélettani vizsgálaton vett részt. Az itt kapott mérési eredmények és szakembereink tanácsai azért is nagyon fontosak számára, mert Márti edzője, Kis Gyula – aki az egyesület vezetője és LifeLike Trainer Team edzői közösség tagja is egyben- ez alapján készíti el az edzéstervét.

„November 8-án, pénteken került sor az első diagnosztkai vizsgálatra a LifeLike Sportlaborban. Ez nem csupán egyszerű teljesítménydiagnosztikai vizsgálat volt, hanem terhelésélettani is. Folyamatos EKG és vérnyomás monitorozás mellett végig figyelték a pulzusomat és lépcsős laktátteszttel meghatározták a pulzuszónáimat is. Rengeteg új dolgot tudtam meg magamról, testem működéséről és olyan információkkal lettem gazdagabb, amik meghatározzák a felkészülés időszakát. Kiderült például, hogy túl magas pulzusszámon futok, ezért érzem úgy gyakran a táv végén, mintha kihipóztak volna.”- mondja Márti.

Márti 60 éves, még ma is aktív pedagógus, nem mellesleg 8 csodás gyermek édesanyja és 7 tüneményes unoka nagymamája.

„Időskori sportpályafutásomat két szívkatéterezésnek „köszönhetem”.”- kezdi mesélni Márti a történetét arról, miért és hogyan kezdett futni és triatlonozni. – „Még ma is a fülembe csengenek a kardiológus szavai, amivel utamra bocsájtott a kórházból: „kardiotréning, kardiotréning, kardiotréning”, amiről persze azt sem tudtam, hogy eszik, vagy isszák.”

Márti sokáig nem foglalkozott komolyan az orvos tanácsával és nem is tett lépéseket az egészségesebb életmód irányába, mígnem megszületett az első unokája, aki óriási változást hozott az életébe.

„Rájöttem, hogy a gyermekeimnek egy segítő nagymamára lesz szükségük, nem pedig egy rokkant szívbetegre, aki marékszámra szedi a gyógyszereket.”- emlékszik vissza a felismerés pillanatára.

Az első lépés az egészség felé

Az első lépést azzal tette meg, hogy megvette az első bérletét egy konditerembe: „Sosem fogom elfelejteni az első edzést – 10 perc a taposógépen, 10 perc az elliptikus tréneren –, amibe majdnem belehaltam, de nagyon elszánt voltam.”

Négy hónap elteltével azonban már elkezdett látszódni a változás, az edzések eredménye, ekkorra ugyanis már 120 percen keresztül képes volt edzeni. Ez pedig bátorságot adott neki ahhoz, hogy elfogadjon egy meghívást egy futóversenyre.

„Ott és akkor lett szerelmem a futás. Ám sajnos ész nélkül vetettem bele magam az edzésekbe, és nem volt, aki tanácsot adjon, vagy akár féken tartson.”

Márti 3 hónap „felkészülést” követően futotta le élete első félmaratonját, amelyet sorban egymás után több is követett, pihenés és regenerálódási idő nélkül. Hát persze, hogy sérülés lett belőle!

Futóból triatlonista

„Fél év kényszerpihenő következett (futás szempontjából), így visszakényszerültem az edzőterembe. Ekkor kezdtem gondolkodni azon, hogy nyitnom kellene a triatlon felé. Gyermekkoromban versenyszerűen úsztam, kerékpározni szeretek, a futás már ment, csak egy jó kerékpár hiányzott, amit hamarosan megkaptam a gyermekeimtől ajándékba.”- meséli.

Így már minden adott volt, csak a kellő bátorság hiányzott, hogy nevezzen egy versenyre.

„Szerencsémre egyik kedves kolléganőmről, Juhász Ágiról tudtam, hogy nagy triatlonista, így őt bombáztam kérdések százaival, mire vettem a bátorságot és beneveztem Kaposvárra, egy sprint távra. Már az első emelkedő majdnem kifogott rajtam, de nem adtam fel. Minden percét őrülten élveztem. Sajnos abban az évben már nem volt lehetőségem újabb versenyen részt venni, de elhatároztam, hogy egy év múlva szintet lépek és indulni fogok olimpiai távon.”

A fogadalmát meg is tartotta: Keszthelyen kezdett, majd Tiszalökön repetázott, míg az évadot Fadd-Domboriban zárta egy sprint távval és egy athéni majd egy siófoki maratonnal. Feltett szándéka volt, hogy még ugyanabban az évben elindul középtávon, gondolván, hogy kellően felkészült egy féltávra.

„Úgy döntöttem, hogy ezzel lepem meg magam a 60. szülinapomra. Neveztem is Kenesére, ami sajnos nem sikerült. Elkövettem ugyanis egy nagy hibát és a verseny napján úsztam (volna) először neoprén ruhában. 100 méter után feladni készültem a versenyt. Úgy éreztem, hogy a ruha állandóan vízbe kényszeríti a fejem és nem kapok levegőt. Sírva hagytam el a depót és egy világ omlott össze bennem.”- emlékszik vissza megrázó élményére Márti.

Ezt követően minden érvényes nevezését lemondta és alig csinált valamit. Néha futott egy kicsit, vagy tekert egy jót, de nem voltak céljai, és a motivációját is elvesztette. Ilyen állapotban futott bele a KisTriTeam pályázatába.

„Úgy gondoltam, hogy veszíteni valóm nincs. Igazándiból nem is az egyéb nyeremények vonzottak, hanem maga a felkészítés, az irányítás, a szakmai támogatás, de nagyon örülök a dietetikai vonalnak is, ami segíti a felkészülésem, valamint a diagnosztikai vizsgálatoknak, amik a bakancslistámon vannak. Mérhetetlenül boldog vagyok, hogy én lettem a kiválasztott. Mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy bebizonyítsam – méltó vagyok erre a nyereményre.”

Mártinak nagyon sok sikert kívánunk a jövőben célként kitűzött távok teljesítéséhez!